Sikeres gyermek Hírlevelek

Szükséges szavak szótára

Szükséges szavak szótáraNéha megbánjuk, hogy nem mondtuk ki. Máskor meg épp ellenkezőleg: pont azt bánjuk meg, hogy kimondtuk. Esetleg azt, hogy úgy hangzott el, ahogy… A mindennapi rohanásban időnként elfeledkezünk olyan varázsszavakról, mint a légy szíves, a köszönöm vagy a megértelek. Pedig ezek néha tényleg csodákat művelnek.

Légy szíves!

Szülőként a sok koordinálandó feladat és megoldandó probléma közepette gyakran kimegy a fejünkből, hogy családtagjaink, (beleértve az egészen kicsiket is), tulajdonképpen emberek, nem parancsra váró szolgák, vagy robotok. Ha kéréseink elé, bármennyire jogosak és sürgetőek legyenek is, odabiggyesztjük a kérlek szócskát, az csodákra képes. Egy illedelmesen megfogalmazott kérésnek mindig nehezebb ellenállni, mint egy utasításnak, vagy fenyegetésnek, mert az azt fejezi ki, hogy segítségre szorulunk, vagy valamivel örömet lehetne szerezni nekünk, és nem azt, hogy kényszeríteni akarjuk a másikat valamire.

Köszönöm

Az első illedelmességi formula, amit a nagybácsik és a boltos nénik számon kérnek egy kisgyerektől. Ha otthon magunk is használjuk, a kicsi automatikusan megtanulja, és külön felszólítás nélkül is a helyzetnek megfelelően fogja használni. Ha azonban egymás közt nem köszönjük meg a másik erőfeszítéseit, a gyerek nem fogja érteni, mit akarnak tőle az idegen emberek. Ha segítséget, türelmet, bármilyen erőfeszítést kérünk a gyerektől, köszönjük meg neki. Akkor is, ha úgy gondoljuk, kötelessége engedelmeskednie nekünk. Pl. „Köszönöm, hogy rendet raktál magad után!” Az, hogy illedelmesek vagyunk vele, még nem jelenti, hogy a rendrakás szabadon választható, úri kegy a részéről.

Biztos vagyok benne, hogy meg tudod csinálni

Biztos vagyok benne, hogy meg tudod csinálniFontos, hogy gyermekünk érezze, bízunk benne, hogy nélkülünk is elboldogul. Nemcsak azért, hogy egy kicsit önállóbb legyen, és végre ne kelljen minden helyzetben a háta mögött állnunk, hanem azért is, mert gyakran éppen a mi bizalmunk, a meggyőződés, hogy elég érett, okos és erős a feladathoz az a plusz, ami átsegíti a holtponton, ami miatt mégsem adja fel.

Ideje hozzáfogni

„Kezdjünk el lefekvéshez készülődni!” „Lassan indulnod kellene!” „Hozzá kellene kezdened a tanuláshoz!” „Ideje kikapcsolni a tévét!” stb. A kicsi gyerekek még nem bánnak olyan jól az idővel, mint a nagyok. Pedig az ő mindennapjaiknak is élhető, működő rendben kell zajlaniuk ahhoz, hogy feladataikat teljesíteni tudják, kapkodás és izgalom nélkül jusson idejük mindenre. Ebben eleinte a szülőnek kell segítenie. Az időbeosztást, a különböző napi tevékenységek strukturálását, minél kisebb a gyerek, annál inkább a szülőnek kell segítenie. Az ideje volna… kezdetű felvetések ebben segítenek.

Fő, hogy megpróbáltad, legközelebb majd jobban sikerül!

A mi bizalmunk, bíztatásunk persze önmagában sokszor nem elég. Néha a feladat túl nagy, néha a körülmények, vagy a szerencse nem volt kedvező. Még az is lehet, hogy gyermekünk hibázott. Az életbe a kudarcoknak is bele kell férniük: csak az nem tapasztalja meg őket, aki soha semmit nem akar elérni. nem szabad, hogy ezek a csalódások elriasszák gyermekünket az erőfeszítést igénylő feladatoktól. Meg kell tanítanunk neki, hogy a kudarc nem feltétlenül szégyen. Az igénytelenség, gyávaság, a kihívásoktól való irtózás sokkal inkább az.

Segítsek?

Ez így nem megy, máshogy kellene megoldanunk!Ne csak elvileg gondoljuk úgy, a mindennapokban is rendszeresen juttassuk kifejezésre gyermekünknek, hogy ha segítségre van szüksége, mi a rendelkezésére állunk! Lelki bánat és konkrét gyakorlati teendők terén egyaránt. A segítség felajánlása nem jelenti azt, hogy helyette akarnánk dolgozni, hogy lustaságra nevelnénk. Gyakran épp ellenkezőleg történik! A „Ha elakadsz, itt vagyok, segítek neked” arra bíztat, hogy a gyerek önállóan kezdjen dolgozni, ne várjon utasításokat.

Fogjunk hozzá együtt!

Nem lehet elég kis korban felfedezni, hogy a közösen végzett munka mindig gyorsabb, könnyebb, és többnyire sokkal élvezetesebb is. „Gyertek, segítsetek ti is összeszedni a lehullott gallyakat, hogy minél hamarabb mehessünk játszani!” vagy: „Gyertek, gyorsan szedjük le az asztalt, nehogy lemaradjunk a film elejéről!” Az együtt végzett munka sokszor inkább családi játéknak tűnik a gyerek számára, és szeretetteli, kedves emlékként őrzi majd meg.

Ez így nem megy, máshogy kellene megoldanunk!

Az alternatív érzelmi viszonyulások és a rugalmas problémamegoldó képesség megtanítása nagyon fontos szülői feladat. Az élet számos bonyolult, reménytelennek látszó, vagy egyenesen csapdaként működő helyzetében lehet szükség arra, hogy valaki képes legyen korábbi elképzelését feladni, és új stratégiát, vagy kerülő utat választani. Erre a tudásra gyermekünk a mi segítségünkkel, személyes példamutatásunkkal tehet szert.

Gratulálok, szép munka volt!

Gratulálok, szép munka volt!A kicsik önbizalma, önértékelése akkor tud megerősödni, ha sikereiket észrevesszük, és őszinte örömmel tudunk gratulálni értük. Sokszor dicsérjük meg a kicsit, lehet egészen apróságokért is, ha az valóban a korának megfelelő teljesítmény. ne általában mondjuk neki, hogy „ügyes, okos gyerek vagy”, hanem mindig egy konkrét teljesítményt jutalmazzunk. „Nagyon szépen ettél, egy csepp se ment ki a tányérból.” vagy: „Büszke vagyok rád, hogy ilyen kitartóan gyakorolod a cipőkötést. Nemsokára teljesen bele fogsz jönni!” Elsősorban az erőfeszítést méltányoljuk, mert az a legfontosabb, nem is feltétlenül az eredmény.

Mesélj erről többet!

A gyerekek gyakran viccelődnek, elmélkednek, vagy kérdeznek olyasmiről, ami foglalkoztatja őket, vagy ami problémát jelent számukra. „A tanároknak szerintem senkivel sem szabadna kivételezniük.” „A felnőtteknek inkább példát kellene mutatniuk, nem csak megtiltani a gyerekeknek olyasmiket, amiket ők maguk is gyakran elkövetnek." "Szerinted akkor sem szabad árulkodni, ha ezzel valakit megvédenék, aki túl félénk ahhoz, hogy a saját magáért kiálljon?" Ha a gyerek felvetéseit csupán végighallgatjuk, vagy röviden megválaszoljuk, azzal csak látszólag elégítettük ki az igényeit. A legtöbbször valójában beszélgetést szeretnének kezdeményezni, támaszt, segítséget, útmutatást keresnek, csak talán maguk sem tudják, vagy nem merik nyíltan kérni. A „Miről jutott ez eszedbe?” vagy a „Mesélj erről többet!” kifejezi az érdeklődésünket, és a rendelkezésre állásunkat. Ugyanakkor nem is vágja el a beszélgetés fonalát azáltal, hogy túl korán véleményt formálunk a hallottakról, vagy megválaszolunk egy látszólag szimpla, eldöntendő kérdést.

Te mit gondolsz erről?

Amikor a gyerek tanácstalan, felháborodott, vagy valamilyen konfliktusba kerül, természetesen számít a tanácsainkra, bölcsességeinkre. Érettség és tapasztalat hiányában azonban ritkán tudja egy az egyben hasznosítani a mi felnőtt elveinket. Ha a kicsit arra bíztatjuk, hogy saját véleményt, a történtekből hasznosítható tanulságot fogalmazzon meg magának, azzal egyrészt kifejezzük, hogy személyét fontosnak, és egyenrangúnak tekintjük, ugyanakkor hozzá is segítjük ahhoz, hogy valóban önálló, felelősen gondolkodó személyiséggé váljon.

Szerinted ő hogy érzi most magát?

Ez a kérdés hozzásegíti a gyereket ahhoz, hogy ne csak a saját fejével tudjon gondolkodni, hogy egy kicsit kiemelkedhessen a gyermekre oly jellemző egocentrizmusból. Ha megpróbálja elképzelni a másik ember érzéseit, nehézségeit, hogy miből fakadhat nézeteinek mássága, azzal nemcsak toleránsabbá, humánusabbá válik, de okosodik is, hiszen rájön: nemcsak egyféleképp lehet gondolkodni.

Nem szabad!

„Ne játssz azzal a szerszámmal, mert valaki megsérülhet!” „Nem szabad így viselkedni, mert ez másokat zavar!” „Nem vesszük meg ezt a játékot, mert nincs rá pénzünk!” Az efféle mondatok sok szülőt feszélyeznek: megsajnálják, együtt éreznek a gyerekkel, ezért nem szívesen tiltanak szigorúan, határozottan. Pedig a gyerekeknek kicsi koruktól fogva folyamatosan hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy az élet korlátokat állít eléjük, hogy a valóságban nem realizálható minden vágy és szándék. A szülő dolga csak részben az, hogy ezt a nyers valóságot tompítsa a gyerek számára, arra is meg kell tanítania gyermekét, hogy hogyan viszonyuljon az élet korlátaihoz és szabályaihoz.

Most már elég!

Most már elég!„Elég volt a tévézésből, a csokievésből, a veszekedésből, a semmittevésből, stb.” Ezek a határozott szülői korlátozások, bár szigorúan hangzanak, tulajdonképpen segítséget jelentenek a kicsiknek saját önkontrolljuk kialakításában. A parancsok, korlátozások eleinte kívülről, a szülőtől jönnek, de az éréssel fokozatosan belsővé válnak, és egyre inkább belülről hangzanak majd fel, anélkül, hogy egy felnőtt a fejük felett állna. A „Most már elég!” ugyanakkor sikeresen vethet véget egy meddő vitának, értelmetlen veszekedésnek is.

Megértem a haragodat

Megérteni és egyetérteni nem ugyanaz. Akár jogosan, akár - szerintünk - ok nélkül dúlja is fel magát valamilyen sérelmen gyermekünk, joga van a saját érzéseihez. Bár a haragról úgy tartjuk, hogy nem szép, nem illedelmes dolog, a tapasztalatok szerint mégis könnyebb uralkodni fölötte, és túl lenni rajta, ha nem eltagadni, hanem elfogadni próbáljuk. „Megértem, hogy bosszús vagy, mert számítottál erre a programra, amit utolsó percben lefújtak.” „Most mérges vagy rám, amiért nem engedlek el olyan sokáig, mint a barátaidat, de hidd el, én a te érdekedben látom ezt így helyesebbnek.” „Fel vagy háborodva azon, amit mondtam, pedig inkább el kellene gondolkodnod rajta.” Más esetekben a harag elfogadása, megértése érzelmi támogatást, az indulat miatti esetleges bűntudat oldását is segítheti. Pl. „Megértem, hogy kiborultál, szerintem sem lett volna szabad így viselkedniük veled, a helyedben én is mérges lennék.”

Elnézést kérek.

Egyáltalán nem tekintélyromboló az, ha egy szülő hibát követ el, vagy téved, amennyiben kész arra, hogy ezt beismerje, és bocsánatot kérjen. Ha sajnáljuk a kicsit, amiért bánatot, fájdalmat, kellemetlenséget okoztunk neki, fejezzük ki szavakban is! „Sajnálom, hogy ilyen sokáig várakoztattalak.” „Ne haragudj, hogy véletlenül túl forró lett, és megégette a nyelved.” „Bocsánatot kérek, amiért igazságtalanul megvádoltalak, és kiabáltam veled.” Őszinte sajnálatunk nemcsak azt mutatja meg a gyereknek, hogy nem mindegy nekünk, hogyan érzi magát, de egyben a számára követendő helyes viselkedést is modellezi.

Szükséges szavak szótára

Arra bátorítok minden szülőt, hogy szorongások nélkül forduljon szakemberhez, ha úgy érzi, vagy arra kap jelzést az óvodából hogy a gyermeke viselkedése eltér az elvárt viselkedéstől. Teljes nyugalommal feltárhatja az otthoni helyzetet, hiszen a pszichológus nem fog ítélkezni felette, nem fogja kritizálni, hanem a legjobb tudása szerint abban fogja segíteni, hogy megtalálják a baj okát, és megszűntessék a tüneteket.

Elég jó szülő vagyok? Tanácsadás szülők részére
Jelentkezz Elég jó szülő vagyok? tanácsadásra!

Jelentkezésed beérkezése után munkatársunk felveszi veled a kapcsolatot a tanácsadás időpont egyeztetése érdekében!

Hírlevelek

Kamasz önismeret » Asperger szindróma kisgyermekkorban »

Mi az Asperger szindróma és mi nem? » Fegyelmezz szeretettel! » Kamaszok ötödik szeretetnyelve »

Kamaszok negyedik szeretetnyelve » Kamaszok harmadik szeretetnyelve »

Kamaszok második szeretetnyelve » Kamaszok első szeretetnyelve »

Szívességek » Ajándékok » Minőségi idő » Elismerő szavak » Kamasz önismeret »

Szereted a gyermekedet? Testi érintés » Kamasz korban is hasznos az asszertivitás »

Szereted a gyermekedet? Testi érintés » Kamasz korban is hasznos az asszertivitás »

A kamaszok szeretnek beszélgetni » Talán Asperger szindróma? »

Önismeret és önbizalom növelés kamaszoknak » Szükséges szavak szótára » Apának alkalmatlan? »

A leghasznosabb ajándék az önbizalom » Hogyan alakul ki kamaszkorban az önbizalomhiány? »

Utálom magam! » Szülők iskolája – óvodáskor »

Gyermek születik » Apává válni » Anyává válni » A nagymamáknak szóló legfontosabb tanácsok »

Kirekesztettség » Az elég jó szülő » Hogy ezek a mai kamaszok milyenek? »

Érzelmek a kamaszkorban » Kerüld el a kamaszkor csapdáit » Beköszöntő szám »

Sikeres Gyermek Hírlevelek

Sikeres Gyermek Hírlevelek

Sikeres gyermek

Sikeres gyermek Hírlevél

Sikeres gyermek tippek, megoldások elsőkézből.




Sikeres gyermek